Október 12-én a Demokratikus Koalíció (DK) története legfontosabb kongresszusát tartotta. Ez jelentőségében meghaladta az elsőt (a pártalapítást) és a tavalyit is. Pártot alapítani, akár csak egy együttest, gyerekjáték. Működőképessé, sikeressé tenni egy sokezres politikai közösséget, na az kihívás.  

A DK két éves, kínkeservesen nehéz építkezésen van túl. Volt itt orkánerejű ellenszél jobbról és balról. Ellendrukkerek hada, önmagukat véleményvezéreknek kikiáltó megmondóemberek, média szereplők cikkek és blogok sorában temettek minket. Sorjáztak a "Gyurcsánynak most már tényleg vége" kezdetű és végű opusok. És közben egyre csak csodálkozhattunk: ha tényleg ilyen jelentéktelenek vagyunk, ha tényleg politikai hullák gyülekezete a miénk, akkor mi az Istenért foglalkozik velünk mégis nap mint nap a teljes magyar politika és média?  

Épp ez volt a legfontosabb jel, hogy jó úton járunk. Hogy valamit jól csinálunk, valami olyasmit kínálunk, amire egyre nagyobb igény van. A tagjaink, az önkéntesek, a vezetőink napi szintű küzdelme, a folyamatos lemondások csak meghozták eredményüket. Nem csak egyben maradt a közösség, de meg tudott győzni másokat is arról, hogy itt a helyük közöttünk! A kongresszus majd kétezer fős létszáma, és legfőképpen az ott lévők hangulata és megnyilatkozásai számomra egyértelművé tették: ezt a közösséget nem lehet sem megtörni, sem bedarálni. A DK volt, van és lesz.

A kongresszus egyik fontos mozzanata a tisztújítás volt, amelynek folyamata egy kívülálló számára nem túl izgalmas, inkább a végeredmény (kik lesznek megválasztva) érdekes. Egy magát demokratikusnak tartó pártnál azonban lényeges kérdés: belső demokráciája mennyire működik? Noha ennek szabályrendszere még kialakulóban van, máris fényévekkel jobban működik, mint korábbi pártomban.

Valódi politikai verseny alakult ki abban, kik legyenek az elnökség tagjai. A párttagok megismerhették a jelölteket, azok nem átallottak kreatívan kampányolni (!), korteskedni (és közben egymásra vigyázni). Ember nem volt a SYMA csarnokban, aki előre meg tudta volna mondani az elnökségi tagokról szóló szavazás eredményét! Máshol már két héttel a választás előtt le van mutyizva minden, a DK-ban azonban - ahol minden párttag szavazhat személyi kérdésekben - szinte képtelenség az ilyen döntéseket előre lejátszani. Óriási értéke ez a pártnak, maradjon ez sokáig így!

A másik döntő mozzanat a 106 országgyűlési képviselő-jelölt megnevezése volt, amely nagyot erősített a pártunk esélyein. Aki végig nézte a jelöltek listáját, az meggyőződhetett róla: sok tucat alkalmas és erős jelöltet ajánl a DK az ellenzéki összefogás számára. Ezek az emberek mind Orbán rendszerének kérlelhetetlen ellenfelei, nem megvesztegethetők, nem zsarolhatók. Sok körzetben esélyesek is lesznek, ha az ellenzék elfogadja őket közös jelöltnek. Ám ha a DK nem kell senkinek, akkor ezt a 106 jelöltet a választóknak fogjuk felkínálni és szerintem ők nagy számban vevők is lesznek rájuk.

A következő hónapok sorsdöntőek lesznek a DK rövid és hosszútávú sorsát illetően. A magyar belpolitika lázas, sok esetben kiszámíthatatlan időszaka következik. A magam részéről nagyon örülök, hogy a politika színpadának egy fontos (és egyre fontosabb!) pártjának vezetőségi tagjaként ott leszek a frontvonalban. Közvetlen közelről megélni ezen döntések megszületését, sikeresen megvívni egy választási kampányt, ez a politika terén semmivel össze nem hasonlítható, roppant izgalmas élmény.

Köszönöm mindenkinek, hogy részese lehetek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.